2017. május 16., kedd

Tatabányai Vasalt Utak

     Tatabánya, a Vértes és Gerecse törésvonalában elhelyezkedő település a maga 72.000 lakosával 1974-ben négy község egyedülésével alakult várossá. 1950-ben megyeszékhely lett, közúti és vasúti csomópont, a Bécs-Budapest útvonal egyik fontos megállója.
Város fölé magasodó Turul szobor a bánhidai csata emlékét őrzi, és kedvelt kirándulóhely is egyben. Ezuttal nekünk is ide vezetett utunk.
     A turul alatt található sziklafalon 3 vasalt út vezet fel a szoborhoz:

  • Hét vezér/Öt vezér (C)
  • Kata (E)
  • Turul (D/E)
Ezek közül mi mind a hármat kipróbáltuk.

     Budapest felől az M1-es autópályát a tatabányai letérőnél hagytuk el, majd uticélunkban, Turul emlékműnél parkoltuk le autónkat.
Via Ferrata felszerelésbe öltözve, a parkolótól 20 méterre balra kiinduló, betonozott lépcsőn lefele indultunk a vasalt utak beszállási pontjához. Elsőnek a Hét vezér utat szerettük volna megmászni. Nyolcvan méter ereszkedés után a lépcsőről egy aszfaltútra értünk. Ezen balra fordulva, kb. 150 méter megtétele után a Kata út letérőjéhez értünk, de mentünk tovább, és kb. 50 méter után balra fordultunk a Hét vezér beszállója felé. Kevés emelkedés utá után el is értük azt.

A Hét vezér út a három közül a leghosszabb, egyben a legkönyebb út is.
Egy meredekebb és nehezebb nekiindulás után egy könnyebb, vízszintes kapaszkodás következik egy kötélhíddal megszakítva. 



Ezután egy hosszabb vízszintes szakasz következik kevés nehézséggel. Ezt a szakaszt a Kata út szakítja meg. Itt vigyáztunk, hogy ne a nehezebb Kata útra térjünk át, hanem a Hét vezér utat folytassuk. A kereszteződés után jön a Hét vezér legkönnyebb és legszebb szakasza: itt található a két leghosszabb kötélhíd, és ezekről nyílik az egyik legszebb kilátás Tatabányára.



A szikla tetelétől jelzett ösvény vezet vissza a Turul szoborhoz.  
Második Ferrataként a Turult választottuk. A Turul út fele szintén azon a lépcsőn indultunk lefele, ahol a Hét vezér úthoz, csak most nem mentünk egész le, hanem kb. a felénél eltértünk balra egy keskeny ösvényen a beszálló felé.

A Turul út a legrövidebb és nehézsége a Kata és a Hét vezér között található. A beszállótól két kábel indul párhuzamosan: az egyik D, míg a másik E nehézségű. Mitán a függőleges emelkedőt kimásztuk, egy vízszint szakasz következett, ahol végig csak kézből tudtuk tartani magunkat, mert a lábunknál sima volt a szikla, és nem volt lépés. 



Ez a szakasz egy hídban végződik, amelyről nincs kilátás, mert az erdőben, a fák között húzódik, de az élmény annál nagyobb...




Ez a ferrata közvetlenül a turul szobor mellett ér fel, úgyhogy a parkolóig nem kell sokat menni. Nekünk még ennyi sem volt elég, nekivágtunk hát a Kata útnak is.

A Kata út a három közül a legnehezebb, a mászó már közvetlenül a beszállás után nehézségekbe ütközik. Az első nehezebb emelkedő után egy hosszabb vízszintes szakasz következett, ahol végig karból kellett tartsuk magunkat, mert nem volt lépés a sziklán. Ezután egy terasz következett ahol kicsit megpihenhettünk a Kata út legnehezebb szakasza előtt: ez egy kb. 5 méter magas áthajlásos, teljesen fogás- és lépésmentes fal, ahol csak a ferrata kötele segíti a kapaszkodást. (A fal alatt van egy kiszálló a ferrataból annak, aki nem tud kimászni ezen a szakaszon. Ha a párkányon lefele (jobbra) térünk visszaérhetünk a Kata beszállójához vagy a Hét vezér első hídjához.) 



Az áthajlásos fal után egy könnyebb szakasz következett, majd a Hét vezér kereszteződése. A kereszteződést a legkönnyebb szakasz követi, ahonnan kiértünk a szikla tetejére.
A Kata út tetejétől jelzett út vezet a parkolóig.


Megjegyzések:

  • Megfelelő felszereléssel és szaktudással nem rendelkező túristák ne induljanak el a vasalt utakon.


Kapcsolódó:

2017. február 23., csütörtök

Neuschwanstein kastély

 Neuschwanstein kastély egy, a 19. században épült bajorországi kastély, egyike a legismertebb kastélyoknak. Az Alpsee felett emelkedik. a Pöllat-szurdok magányos szikláján épült kastély, amelyet II. Lajos bajor király 1869-1886 között épített: büszke, kecses tornyaival egy igazi kőből épült álom.
Ez Németország legtöbbet fényképezett épülete, valamint egyike az ország leglátogatottabb turistacélpontjainak.



Első nap.


Estére érkeztünk Füssen városi szállásunkra. Mivel a hoteltől nem volt messze a történelmi városközont, ezért úgy döntöttunk, sétálunk egyet az éjszakai fényekben.
Néhány száz méter megtétele után a házak között megpillanthattuk a mellettünk emelkedő domb tetején a Füsseni Magas Vár (Hohes Schloss Füssen) kivilágított várfalait.



Nagyjából ennyi, amit érdemes Füssenben megnézni éjszaka, úgyhogy visszamentünk a szállásunkra, és másnap kipihenten folyattuk vakációnk.


Második nap.

Nyolc óra körüli ébredésünk után úgy döntöttünk, hogy sétálunk még egyet Füssen központjában, mielőtt a Neuschwanstein kastély látogatására indultunk vonla. Az útvonal ugyanaz volt, mint előző este, csak most a lámpák helyett a nap világította meg a vár falait.



Hohenschwangau P2-es parkolójában hagytuk az autót, majd a P3-as parkoló hátsó feléből induló köves úton kezdtük meg utunk a kastély felé. (Ha a kastélyt belülről is meg szeretnénk látogatni, akkor a parkolók mellet lehet jegyet vásárolni, a kastélyban erre nincs lehetőség. Nekünk ez nem állt szándékunkban.) Röviddel a parkoló elhagyása után az utunk bekanyarodott az erdőbe, és szerpentínesen felfele folytatódott. Néhány kanyar megtétele után elértük a "főutat", azt, amelyet a legtöbb túrista választ a kastély magközelítéséhez. Ez a P4-től indul, és a lovas szekerek is ezen az úton közlekednek. Ezen az úton balra fordulva tovább haladtunk felfele, majd újabb néhány száz méter megtétele után elértük a lovas kocsik végállomását, a Schlossrestaurant Neuschwansteint. Innen már igazán közelről láthattuk a kastély falait:



 A legtöbb térkép erre az útszakaszra 40-45 percet ad meg, nekünk 20 perc alatt sikerült megtennünk a távot normál tempóval. A kastély fölött levő hídhoz, a Marienbrücke-hez szerettünk volna eljutni, így az imént említett étteremtől a sorompóval lezárt meredek úton folytattuk túránk. (Tél lévén a Marienbrücke-hez vezető utak le vannak zárva, viszont aki utánaolvasott, és el akar jutni a hídhoz, az a sorompót figyelmen kivul hagyva nekivág a helyenként nagyon csuszós, viszont veszélytelen útnak.) A jeges meredek után egy újabb sorompón átbújva egy kereszteződéshez értünk. Innen jobbra kanyarodva egy enyhébben emelkedő úton folytattuk utunk. Egy kanyarban a fák lombjai fölött gyönyörű kilátás nyílt Hohenschwangaura és az Alpseere.



Az úton tovább haladva a buszmegállóba értünk, ahova nyáron a buszok a Marienbrücke-hez hozzák a túristákat (télen a híd hivatalosan le van zárva, igy a buszok sem járnak). A buszmegálló környékén volt a legjegesebb az út. Kézzel-lábbal küzdöttünk a jég ellen. A megálló keleti felén egy újabb sorompón küzdöttők át magunk, de a jég csúszóssága ezután sem enyhült. Végül egy nyeregbe értünk ahonnan már látszott a híd, és a jég is eltűnt. 



A hídon való fotozás után ugyanazon az útvonalon indultunk vissza a parkolóba, ahonnan autóval indultunk tovább.


Jegyárak



  • Hohenschwangau parkoló: 6 euró

Megjegyzések



  • A kastély belső látogatásához a parkolóknál kell megvenni a jegyet, a kastélyban nem lehet
  • A legtöbb gyalógút a kastély körül télen le van zárva, de ezt néhányan figyelmen kívül hagyják. A lezárások a jeges utakra figyelmeztetnek, úgyhogy , ha a jég nem okoz gondot nyugodtan kikerülhetjük a lezárásokat.

Képek

Füssen



Füssen